Ezekre vigyázz, ha a gyerekedről posztolsz

img_20180910_161737.jpg

Azt mondják, hogy amit az ember magáról sem tenne fel, azt a gyerekéről se töltse fel a Facebookra. Ki szeretné magát szülőként fülig maszatos szájjal, egy szál pelenkában vagy nélküle viszontlátni az interneten? Szerintem egyikünk sem.

Ugyanakkor nehéz kibírni, hogy ne osszuk meg jobb esetben csak az ismerőseinkkel, rosszabb esetben boldog-boldogtalannal csemeténk legcukibb (ám számára talán inkább legcikibb) pillanatait.

Minden szülő szeret eldicsekedni a gyerekével kép, videó vagy sztori formájában. Nincs is ezzel semmi baj, amíg ismerjük a mértéket. Amíg nem lájkvadászként, hanem felelős szülőként, megfontoltan tesszük mindezt. Álljon itt néhány jótanács, ami segíthet eligazodni abban, hogy mit osszunk meg és mit nem gyerekünkről a közösségi médiában.

  1. Ne tegyél fel olyan képet, amelyen a gyerkőc meztelen, félmeztelen vagy alulöltözött!

Igen, sokszor a fürdés közben készített habos, buborékos képek a legédibbek, de annyit azért nem ér a dolog, hogy egy milliós nézettségű pornóoldalon találkozzunk velük szembe. Egy kis Photoshop, valamilyen kacér szöveg és mindjárt más megvilágításba kerül a legártatlanabb pancsis kép is.

Amit egyszer megosztasz, azt letörölheted ugyan, de nem fog végleg eltűnni az online térből. Ezt érdemes észben tartani. Ahogy azt is, hogy tizenévesen nem biztos, hogy örülni fog a gyerek, ha a fél iskola a róla előbányászott pelenkás képen fog röhögni.

  1. Kerüld az olyan képek/történetek megosztását, melyek megalázó, kiszolgáltatott helyzetben ábrázolják a gyereket!

Most még viccesnek tűnhet egy bilin üldögélős fotó vagy egy csupa maszatos kép a csöppségről. De valószínűleg pár év elteltével már neki sem lesz mindegy, mi minden derül ki róla a tudta nélkül saját szülei által.

Jó eséllyel nem fogja meghatni az sem, hogy meg szeretted volna mutatni az ismerősöknek, hogy hogy néz az ki, mikor hisztiroham közben földhöz vágja magát vagy éppen részletesen leírod, hogy hányszor pisilt be éjjel 4 évesen. Gondolom, te sem szeretnéd, ha ilyen képek és információk kerülnének elő rólad a közösségi médiának hála.

img_20180612_121046.jpg

  1. Ha már elég nagy a trónörökös, kérd a beleegyezését a róla készült fotó vagy sztori megosztásához!

A pszichológusok szerint 5 éves kor körül jön el az az időszak, amikor a gyerkőcből önálló egyén válik. Ekkortól kezd el számítani neki, hogy mit gondolnak róla mások és milyen színben tüntetik fel őt. Valószínűleg ettől a ponttól kezdve már képes véleményt nyilvánítani ilyen és ehhez hasonló kérdésekben. Ha már egyszer kikértük a véleményét, akkor tartsuk is tiszteletben azt. Mégha nem is értünk vele maradéktalanul egyet.

  1. Ne áruljuk el a születési dátumát, korát, lakcímét, egyéb személyes adatát vagy azt, hogy hová jár óvodába vagy iskolába!

Ha nem vigyázunk eléggé gyermekünk személyes adataira, tálcán kínáljuk fel őt a bűnözőknek. Posztjainkból könnyen kideríthető, merre járunk, mit csinálunk, hová járatjuk a gyerkőcöt és mit szeret. Ennyi információ birtokában már egyszerű a bizalmába férkőzni és rossz útra téríteni, esetleg elrabolni.

Egy időben láttam olyan bejegyzéseket, ahol a szülő szemrebbenés nélkül osztotta meg a gyerek teljes bizonyítványát minden adattal együtt. Oké, hogy a gyerek színötös és rettentő büszkék vagyunk, de nem kell ész nélkül kiszolgáltatni őt a nagyközönségnek.

img_20180812_194509_1.jpg

Tanulságok

Éppen ezért fokozottan figyeljünk arra, hogy ki láthatja az általunk megosztott tartalmat. Tanulmányozzuk át fiókunk adatvédelmi lehetőségeit és ha már a gyerkőc elég nagy, akkor őt is avassuk be. Egyrészt kérjük ki a véleményét, mielőtt bármit felteszünk róla, másrészt magyarázzuk el neki, hogy miért veszélyes gondolkodás nélkül a megosztás gombra kattintani.

Nehéz megjósolni, hol fog tartani a Facebook vagy a közösségi média úgy általában 10-20-30 év múlva. Az viszont már most világos, hogy rengeteg adatuk van a felhasználókról és nem restek ezt felhasználni. Gondoljunk csak a célzott hirdetésekre például.

Éppen ezért jó döntés átgondoltan posztolni és megtanítani a gyereknek is, hogy mit áruljon el majd a saját életéről. Hogy ne érje meglepetésként, hogy a HR-esek a munkára jelentkezőket első körben a közösségi médiában veszik szemügyre és csak utána olvassák el az életrajzát. Vagy az, hogy sokszor elég egy viccből kiírt politikai állásfoglalás és már annyi is a hőn áhított karriernek.

Anyabloggerként nekem is fel van adva a lecke alaposan. Bizony át kell gondolnom, hogyan tovább. Mi fér bele és mi nem, hol a határ? Laura véleményét még sajnos nem tudom kikérni ebben az ügyben. De a fenti kritériumok tükrében jobb lesz átértékelni az eddigi és az ezutáni működésemet.